Kerékpárlopási módszerek és hatékony védekezés

Az általános kerékpár-lezárási útmutató mellett szeretnénk megosztani a kerékpárlopás témájában folytatott kutatómunkánk tapasztalatait, illetve levonnánk ennek következtetéseit. Az itt szereplő ismeretek forrása az interneten található, tolvajokkal és rendőrökkel készült beszélgetések, a sértettek tapasztalatai, illetve a térfigyelő kamerák által rögzített események tanulmányozása.

Meglepő módon az eltulajdonított kerékpárok több mint a felét nem a nyílt utcán lovasítják meg, hanem garázsokból, pincékből, lépcsőházakból, tárolókból vagy akár lakásokból tulajdonítják el. A rendőrség ezeket az eseteket nem is kerékpárlopásként, hanem betörésként kezeli. Valójában ez torzítja a statisztikai adatokat, mivel számos pince- vagy garázsfeltörés kizárólag az ott tárolt kerékpárok eltulajdonítását célozza meg. A kerékpárlopás elleni védekezés tehát többlépcsős: meg kell fontolnunk, hogy miként védekezzünk szeretett gépünk eltulajdonítása ellen mind szabadtéren, mind annak tárolása során. Szerencsére a harmadik lehetőség , azaz a menet közbeni védekezés ellen hazánkban még nem kell felkészülni: erőszakkal nem fogják kivenni alólunk a kerékpárt.

A kerékpártolvajok között akadnak valódi profik, akik tudatosan erre az „árucikkre” specializálódnak, ezt tanulják ki, illetve gyakorolják be. Emellett léteznek alkalmi tolvajok, akik kevésbé kifinomult technikákkal dolgoznak. Az előbbiek tarsolyában számos módszer van, amire talán nem is gondolnánk. Akik pincékből, garázsokból lopnak, kifigyelik a potenciális célpontot, akár hazáig követnek, megtekintve, hogy hol helyezzük el a gépet. Ha a garázsba tesszük be, tudják, hogy éjszaka azt ott találják, pince vagy tároló helység esetében úgyszintén. Ha tehát nem tudjuk a lakásban tárolni a kerékpárt, biztosítsuk a tárolásra használt helyiség védelmét, illetve ott is zárjuk le a masinát, legalább olyan jól, mintha nyílt utcán hagynánk.

Sajnos tolvajok számára a zárt tér számos előnyt jelent: kevésbé kell tartani a forgalomtól, sok esetben az általuk keltett zaj sem olyan feltűnő. Így lehetőség nyílik több, illetve nagyobb méretű szerszám alkalmazására, amely még a legjobb kerékpárzárak számára is komoly veszélyt jelent. Mindenképpen ügyeljünk arra, hogy a tárolt kerékpár igen stabil és erős tárgyhoz legyen lezárva, például egy falba, vagy aljzatba betonozott zárt acélidomhoz.

A nyílt utcán a kerékpárlopások egy része ugyancsak kifigyeléses módszerrel történik. A kerékpártárolók közelében ólálkodó tolvajok (akik általában párban dolgoznak), megjegyzik, hogy ki mikor érkezett, valószínűleg mi célból és hova távozott. Megvizsgálják az eltulajdonítás lehetőségeit, és ennek függvényében döntenek, hogy megkíséreljék-e a lopást. További praktikákat is alkalmaznak, amire talán nem is gondolnánk. Egy „megtért” kábítószerfüggő kerékpártolvaj elmondása szerint ő kizárólag a szupermarketek előtt parkoló, főleg nők által használt kerékpárokra specializálta magát, a lezárt masinák egyik kerekéből leengedte a levegőt, majd megvárta, hogy a bevásárlást végző hölgy mit tesz a helyzet láttán. Jelentős részük ott hagyta bicajt, és későbbre (és más személyre) halasztotta a defekt megjavítását, így a tolvajnak rengeteg ideje maradt, hogy kivárja az „üresjáratot” a kerékpárparkolónál, illetve tanulmányozza, miként tudja a leggyorsabban tönkretenni a zárat.

Egy másik egykori tolvaj elmesélte, hogy a kiszemeléskor első dolga a kerékpár értékének és a zár típusának meghatározása, illetve a lezárás módjának megtekintése. Tehát ha egy masináért viszonylag sokat lehetett „kaszálni”, a zár feltörése pedig nem volt egy ördöngösség (rendelkezésre álltak a hozzá való szerszámok és biztosított volt a hozzáférés), akkor társa segítségével nekiállt a „műveletnek”. Ha a három feltétel közül valamelyik hibádzott, akkor nemigen kezdtek bele, mivel bőven akadt lehetőség más, könnyebb vagy értékesebb préda megszerzésére. Következtetésképpen vagy csak olyan kerékpárt zárjunk le az utcán, amely más nem túl értékes (nem vonzó, könnyen eladható), vagy alkalmazzunk maximális biztonságot nyújtó zárat, illetve olyan lakatolási technikát, amely megnehezíti az eltulajdonítást. Az elsőre jó példa egy átfestett, egyedileg „díszített”, valamilyen azonosító jellel, regisztrációs kóddal ellátott masina, az legutolsóra pedig olyan praktikák, mint a magas tárgyhoz történő lezárás, vagy az U-lakat teljes belső terének kitöltése - mondjuk a hajtókar átfűzésével, amely a pedál miatt egyben megakadályozza a zár mozgatását is.

Akkor mik is pontosan a szerszámok, amellyel a profi tolvajok az utcán „dolgoznak”? Csapszegvágó egyenes pengével, áttételes kábelvágó fogó, laposvágó, fémfűrész, feszítővas, mini hidraulikus emelő, akkumulátoros flex, esetleg kiváló kézügyességgel rendelkező tolvajok esetében a finomnyitáshoz használt „piszkálók”. A három fő kerékpárzár-típushoz más-más módszer és más szerszám dukál. A kábelzárat áttételes kábelvágó fogóval szokták elnyesni, a lánczár esetében a csapszegvágó a legcélszerűbb, vagy ha a földre is leér, akkor a laposvágó és kalapács a leggyorsabb módszer. U-lakatot csapszegvágóval, fémfűrésszel vagy feszítővassal lehet „megdolgozni”, az utóbbi használata akkor célszerű, ha stabil, merev oszlophoz rögzítették, és viszonylag nagy belső mérettel rendelkezik. Ha nem túl erős anyagból van, akkor egy jó minőségű fűrészpengével pillanatok alatt végez a tolvaj. A flex ezt a folyamatot tovább gyorsíthatja. Érdemes számba venni a mini hidraulikus emelőt, mivel ha sikerül azt az U-profil belsejébe bejátszani, majdnem bármelyik zárral végez.

(Ellenben városi legenda, hogy a kerékpárzárakat savazzák vagy fagyasztják. Egyik sem praktikus: lassú, veszélyes és használatuk is körülményes. A finomnyitás lehetősége (piszkálás, fésűzés és rezgetés) egyszerűbb zárszerkezetek esetében mindenképpen fennáll, de ha egy tolvaj már azzal a képességekkel rendelkezik, hogy a bonyolultabb zárakat is ki tud piszkálni, azt nem fogja ezt relatíve olcsó kerékpárok eltulajdonítására elpazarolni.)

Két zár használata azért nyújt többszörös biztonságot, mivel a szerszámok nagy része terjedelmes, egy tolvaj sem fog ezekből egyszerre többet magánál tartani. A kábel- vagy sodronyzárak sajnos inkább praktikus használatukról, mint biztonságukról híresek: hiába lehet hosszuknak köszönhetően a kerékpár több részét majdnem bármilyen tárgyhoz rögzíteni, a sodronnyal a kábelvágó általában hamar végez. A külső „páncélzat” sem nyújt többletvédelmet: az hajlítással szétnyílik, védtelenül hagyva a belső sodronyt. A lánczárak esetében ügyeljünk arra, hogy egy része se ne érjen a földre, mivel ott a hidegvágó könnyen végez vele. Szerencsére a lánczárak nem alkotnak merev szerkezetet, így a csapszegvágón kívül sok más módon nem lehet tönkretenni. Az U-lakatok esetében a lehető legerősebbet szabad csak megvásárolni, illetve minél kisebbek, minél jobban ki tudjuk tölteni a belsejüket, annál biztonságosabbak. A négyzetprofilos U-zárhoz elvileg két vágás szükséges, lévén a profil a zárszerkezetben elfordíthatatlan. Lényeg az, hogy korlátozott legyen a zárhoz való hozzáférés, amely így a legtöbb törési, feszítési és vágási technikát meghiúsít. A tolvajok azt szeretik, ha az U-lakat több oldalról megközelíthető, szabadon mozgatható, nagyméretű és a lehető legsilányabb anyagból készül.

Összefoglalva az előzőeket, a lopás elleni hatékony védekezést kezdjük két minőségi zár megvásárlásával, és az említett lezárási technikák alkalmazásával. Természetesen, ha kerékpárunk értékes, ez sem jelent teljes biztonságot: ezért fontos, hogy a kerékpárt regisztráljuk, és azonosító jellel vagy -kóddal lássuk el, amely elriaszthatja a potenciális meglovasítót, illetve lopás esetén segít a megtalálásban.